Navigáció
 
Támogatóink:

Honvágy Ingatlan Ráckeve

Kevei Trans

www.amivarosunk.hu, közösségi hírportál

4 Ász Póker Bt., Szigetszentmiklós

POLIFOAM

 
Események
<< Április 2020 >>
H K Sz Cs P Szo V
    1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30      
 
Felhasználók
-> Online vendégek: 10

-> Online tagok: 0

-> Regisztráltak: 57
-> Legújabb tag: freizberger
 
Látogatottság:
 
Történelem
Ökölvívás
Alapelv: A küzdelem során a versenyzők arra törekszenek, hogy ellenfelük testének szabályok által meghatározott területére a lehető legtöbb szabályos ütést helyezzék el. Fontos kitétel, hogy az ellenfelek csak az ököl szabályos ütőfelületét használhatják. A küzdelem ötféleképpen végződhet: kiütéssel, pontozással, leléptetéssel, feladással, kizárással.
Történet:
Az ökölvívás múltjában kutatva nincs és nem is lehet hivatalos adat arra tekintve, hogy az ember mikor és milyen körümények használta első alkalommal az ökleit, de tény, hogy az emberiség hajnalán a zsákmányszerzés és a törzsi viszálykodások alkalmával többször kényszerült így, ösztönszerűen megnyilvánulni. Azonban ez a feltevés is lassan megdőlni látszik, mert a mai napig is vannak a világnak olyan civilizálatlan területei, ahol még csak hírből sem ismerik az ökölhasználatot...
Az ökölvívás első nyomai a Kr.e. 5. évezred második feléből, a mai Etiópia területéről származnak. Az ottani harcászati kiképzés szerves része volt a közelharc, amelynek során a fegyverét esetleg elveszítő katona pusztakezes védekező, hárító majd visszatámadó mozdulatait gyakorolták. Ezek természetesen jócskán eltértek a mai modern ökölvívásban használatos ütésektől. Kínában és Indiában is találtak hasonló feljegyzéseket, sőt az imitált ellenfél elleni küzdelem, az árnyékboksz állítólag Kínából ered.
A versenyszerű ökölvívással Kr.e. 10. századtól a görögöknél találkozhatunk először. Erre Homérosz Íliászából és a freskók, edények, vázák ábrái alapján következtethetünk. A harcosok békeidőben is művelték ezt a sportot, hogy folymatosan fenntartsák a harckészségüket, edzettségüket. Így fejlődött ki lassan a rendszeres, sportszerű ökölvívás, ami a civil lakosságra átterjedve egyre nagyobb teret hódított. A gyakran előforduló kézfej-sérülések kiküszöbölése végett eleinte puha bőrszíjakat (himas malakoterost, más néven stroptiont) alkalmaztak, ez kb. 3 méter hosszú volt, és a mai bandázshoz hasonlóan az ökölre és az alkarra erősítették.
A gyors népszerűség következtében a 23. Olimpián, Kr.e. 688-ban az ökölvívás már a versenyszámok között szerepelt. A legelső bajnok a szmirnai Onomastos, ki a sportág első alapvető szabályait is lefektette. Ezek szerint tilos volt a fogás, a nemi szerv tájára mért ütés és a bőrszíjak többszörös megerősítése. A küzdelmet megelőző percekben olajjal kenték be testüket, ami nemcsak a meghűléstől óvta őket, hanem az ütések erejét is tompította. A menetidőt és a súlycsoport szerinti beosztást nem ismerték, ezért a küzdelmeknél fontos szerepet játszott az előzetes fizkális felkészülés és a testi adottság. A küzdelem addig tartott, amíg valamelyik fél képtelen volt a lábán megállni, vagy 2 ujjának feltartásával jelezni: a harcot feladta...
A görög testkultúra mai szemmel nézve is magas színvonalon állt. Háromezer évvel ezelőtt már ismerték és alkalmazták a bemelegítést, a lazító és nyújtó gyakorlatokat, az erő és állóképesség fejlesztésének módszereit, a masszázst és a diétát. Az akkori edzésrendszer fejlettségét mutatja, hogy az ütések gyakorlására lenyúzott állatok bőréből készült "homokzsákokat" (korykost) és a fejsérülések megelőzésére fából készített fej és fülvédőt (amphotidest) használtak.
A Kr.e. 5. századtól kezdve a kézfej védelmére kialakított megoldásokat továbbfejlesztették. A gyapjúval bélelhető keményebb, cserzett bőrök (himas oxys) alkalmazásával már nem az öklök megvédése, hanem az ütés hatékonysága volt a cél. Később ennél is durvább módszereket találtak ki. Ezek a bőrgombos (himas myrmex), majd a római uralom idején, Kr.e. 250-től az ünnepi szertartások és a cirkuszi játékok alkalmával ólom és vasgombos kesztyűk (caestus) voltak, melyekkel maradandó és nem egyszer halálos sérüléseket okoztak egymásnak.
I.sz. 393-ban Nagy Theodo sius császár betiltotta az ünnepi játékokat, és ezzel együtt az ókori ökölvívás korszaka is lezárult.
A középkorban a divatos lovagi intézmény teljesen háttérbe szorította a testedző sportokat, melyek csak a 17. század táján éledtek újjá.
A reneszánsz korban a művelődéstörténetben, a természettudományokban és a testkultúrában is érezhető változások következtek be, ekkor alakult ki több új sportág, pl. labdarúgás, evezés, korcsolyázás, sportvívás, biliárd, golf, tenez (később tenisz). Az ökölvívás Angliában a polgári forradalom (1640) után bontakozott ki ismét polgári arculatában, az arisztokrata jellegű sportok, a golf, lovaglás, tenisz és krikett egyfajta ellensúlyozásaként.
Kezdetben az ökölvívás csak a kardvívás kiegészítő sportjaként szerepelt, majd felismerve a test erőnléti állapotára kifejtett jótékony hatását és nem utolsó sorban népnevelő, fegyelmező tulajdonságát, egyre gyakrabban került előtérbe. A különböző vívóbemutatókon egyre gyakrabban szerepelt, ezeken a helyszíneken a nézők alkották kezükben kötéllel a megfelelő nagyságú kört (innen a "RING" elnevezés), ahol a küzdelmek zajlottak.
Ezeken a rendezvényeken a kardvívás fokozatosan a háttérbe szorult. Ami annak volt köszönhető, hogy a mesterek nemcsak egymással versengtek, hanem a program második felében a közönség soraiból is jelentkezhettek önkéntesek, akik összemérhették erejüket a mesterekkel. Ezek többnyire nem kis önbizalommal bíró péklegények, matrózok, mészárosok, kovácsok, főleg alacsony sorból származó, de kitűnő fizikummal rendelkező emberek voltak, akiknek menetidő nélkül, csupasz ököllel kellett egymás ellen bizonyítaniuk. A mérkőzések előtt fogadásokat lehetett kötni (itt és a lóversenypályákon jelennek meg az első bukmékerek), és utána pénzgyűjtést is szerveztek, amiből a bátor vállalkozók is részesültek. Kis idő elteltével minden falunak, településnek megvolt a helyi kemény legénye, avatatlan "bajnoka" (és ezek élelmes patronálója), akiket később egymás ellen is összehoztak.
Mivel ez időtájt nem volt semmilyen hivatalos szervezet, érdekképviselet, a mérkőzések teljesen spontán módon alakultak, és nem egyszer botránnyal, tömegverekedéssel végződtek...
A kor talán leghíresebb mesterének, James Figg (1695-1734) nevéhez fűződik az újkori ökölvívás és a legelső, de még kezdedleges "Gym" megalapítása. "Az önvédelem nemes művészetét" hirdető cégtáblája sok érdeklődőt vonzott, és a szabályok megalkotása sem váratott sokáig magára (1743) egy másik korabeli híresség, Jack Broughton közreműködésével. Meghatározták a mérkőzés színhelyét, a ringsegédek számát, a pénzdíjak elosztását és egy máig is érvényben lévő követelményt: tilos megütni a földön térdelő vagy fekvő ökölvívót.
Mivel Anglia világhatalom volt, a sportágat a kereskedelmi utak és kivándorlások alkalmával sok országba "elvihették", ahol aztán elterjedhettek. Így többek között Franciaországban, Oroszországban, Dél-Afrikában, Ausztráliában és Amerikában is.
A korai öklözők szinte csak a kardvívásnál alkalmazott egyenes vonalon mozogtak és többnyire egyenes ütésekkel próbálták elérni egymást, később egyre inkább bevezetett technikák lettek a köríves ütések. Az ökölvívás technikai fejlődését nagyban elősegítette a versenyzők közötti gyakori súly- és erőkülönbség. Ezekben az időkben gyakoriak voltak az 50 sőt akár 99-menetes mérkőzések is.
Az ún. "Londoni Szabályokat" öszesen 29 pontban foglalták össze. Ezekkel szinte egy időben négy súlycsoportot (könnyű, váltó, közép, nehéz) határoztak meg, amikben indulni lehetett. A küzdelmek sokszor dulakodásba, birkózásba csaptak át, és mivel közelről nem lehetett az egyeneseket hatékonyan alkalmazni, ezért új technikák megalkotása is szükségessé vált. Használni kezdték az ún. hajlított karral történő ütéseket: a horgokat, majd később a felütéseket.
Az új technikákkal azonban sokat durvult a sportág, és a rendőrség sem nézte jó szemmel a botrányokkal, bűncselekményekkel tarkított és a tömegverekedése k miatt néha a mészárszékhez hasonlító rendzvényeket, ezért kénytelenek voltak a szabályok újabb módosítására. 1867-ben John Graham Chambers ökölvívó, és a szabály kiadását is finanszírozó Queensburry márki javaslatára szedték ráncba az addigi szabályzatot. (Lényegében ezek képezik a mai szabályok alapjait is.)
A kesztyű bevezetése új lehetőséget adott azoknak, akik durvának, túl keménynek tartották eddig a sportágat, és valljuk be, kisebb lett a sérülés és a közvetlen leütés veszélye is. Ez egyenes utat nyitott az amatőr versenyek beindulásához.
Forrás: www.profiboksz.hu, www.boxing.hu
 
Hozzászólások
Még nem küldtek hozzászólást
 
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
 
Értékelés
Csak regisztrált tagok értékelhetnek

Jelentkezz be vagy regisztrálj

Még nem értékelték
 
Security System 1.8.6 © 2006-2008 by BS-Fusion Deutschland
46322 kísérlet blokkolva
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése
 
Nyilvános szavazás
Milyen gyakran látogatod a honlapot?

Hetente többször

Hetente egyszer

Havonta többször

Havonta egyszer

Csak ide tévedtem...

 
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni

16/08/2013 19:48
Boldog Szülinapot Zoli! Shock

21/04/2013 20:12
Matyi! Mi van veled? Még nem értél ide?

20/02/2013 14:19
Jó volt a hétvégi kis Box Parádé!

04/01/2013 20:09
Feltettem a 2013-as Versenynaptárt . Megtalálható a fejlécben.

11/11/2012 15:18
Kicsit későn, de azért tettem fel új képeket! Shock

09/01/2012 09:13
Feltettem a 2012. évi versenynaptárt a navigációba is, ha a köv. hírek miatt innen már "átcsúszik"

24/12/2011 15:27
Békés Boldog Karácsonyt

10/12/2011 11:55
Kiváló volt a tegnapi nap Galántán. Köszi srácok!

24/07/2011 19:59
Utólag is Boldog Szülinapot Kívánok Dodonak és az Elnök úrnak.

17/05/2011 20:01
Hosszú!!! Látom megvan az új Média felelősünk. Jó lett a cikk. Köszi!

 
Boxoldalak:

Magyar Ökölvívó Szövetség honlapja

Küzdötermagazin

Monokli.com

ProfiboX.hu

Nöi ökölvívás

 
Galéria
 
Generálási idő: 0.08 másodperc
24,707,010 egyedi látogató